Napjaikban egyre gyakran találkozunk az elektronikus ügyintézéssel, azon belül is az elektronikus aláírásokkal. Az elektronikus aláírási lehetőségnek köszönhetően papír és toll használata nélkül is lehetséges a papír alapú okiratokkal megegyező bizonyító erővel bíró okiratokat létrehozni.

Mi is az az elektronikus aláírás?

Hivatalos meghatározás alapján az elektronikus aláírás az elektronikus dokumentumhoz azonosítás céljából logikailag hozzárendelt és azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adat, illetőleg dokumentum.

Mit is jelent ez? Egyszerűbben megfogalmazva az elektronikus aláírás egy olyan elektronikus adat, amely egy elektronikus fájlhoz kapcsolódik elválaszthatatlanul és amelyből az aláíró személye megállapítható.

Ebből eredően például, ha kinyomtatunk egy minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentumot, az onnantól kezdve nem lesz hiteles, hiszen azon elektronikus adatok, amelyek az aláíró személyét azonosították volna, értelemszerűen a kinyomtatott papíron már nem lesznek fellelhetők.

Milyen típusú elektronikus aláírásokat tudunk megkülönböztetni?

Jelenleg az egyszerű elektronikus aláírás, a fokozott biztonságú elektronikus aláírás, minősített elektronikus aláírás típusokat tudjuk megkülönböztetni a magyar jog szerint.

Az egyszerű elektronikus aláírások bírósági, vagy más hatósági eljárásokban nem használhatóak. Egyszerű elektronikus aláírás például az e-mail végén lévő aláírás.

A fokozott biztonságú elektronikus aláírások már teljesítik a jogszabályokban foglalt írásbeliség kritériumait, valamint bizonyító erejük is jóval erősebb.
Minősített elektronikus aláírást tekintjük a legmagasabb szintű elektronikus aláírásnak. A minősített elektronikus aláírás egy minősített tanúsítványra épül, amelyhez szükséges továbbá egy aláírást létrehozó eszköz (pl. chip kártya). Minősített tanúsítványt csak bizalmi szolgáltató állíthat ki előzetes hitelesítést követően. Magyarországon több minősített bizalmi szolgáltató van, mint például a Microsec Zrt. és a Netlock Kft. Kiemelendő, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény alapján a minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentum teljes bizonyító erővel bír.

Amennyiben a cég képviselője cégszerűen, elektronikus úton szeretné aláírni a dokumentumokat a legjobb megoldás, hogy ha valamelyik bizalmi szolgáltatótól, regisztrációt követően igényel egy hitelesítő tanúsítványt, ugyanis így a cégképviseleti jogosultsága ellenőrzésre kerül és a társaság teljes bizonyító erővel bíró okiratokat készíthetnek papír használata nélkül.

Cégszerű aláírás és az AVDH

Az AVDH-val (Azonosításra Visszavezetett Dokumentum Hitelesítés) történő elektronikus aláírás elérhető a www.magyarorszag.hu oldalon. Ebben az esetben az elektronikus aláírást megelőzi egy személyes ügyfélazonosítás (Kormányablakban az ügyfélkapu létrehozásakor), ugyanis az AVDH használata ügyfélkapus regisztrációhoz kötött. Az elektronikus aláírást a NISZ Zrt. helyezi el az elektronikus okiraton az ügyfél meghatalmazása alapján.

Sokáig vitatott volt, hogy cégek esetében az AVDH aláírás elfogadható-e, ugyanis az AVDH alapvetően magánszemélyek részére került kifejlesztésre és felhasználási feltételeiben a magánszemélyek általi felhasználás szerepelt. Vitathatósága így abból fakad, hogy egy céges aláírás esetében mindig az aláíró magánszemély neve fog megjelenni, de a képviselt cég neve viszont nem, így vitatható, hogy az aláírás cégszerűnek számít -e.

Ezzel a véleménnyel szemben a másik oldalról azonban szintén lehet érvelni azzal, hogy az aláírásból ugyan nem állapítható meg a képviselet cég kiléte, azonban magából az okiratból viszont már igen, amennyiben az tartalmaz erre vonatkozó utalást.

Az AVDH elfogadásával kapcsolatban vannak bíztató fejlemények, a cégbíróság a gyakorlatban elfogadja a cégeljárás során cégszerű aláírásként az AVDH-val aláírt elektronikus okiratokat, ezzel lehetőséget teremtve annak, hogy minősített elektronikus aláírással nem rendelkező cégek is teljesen elektronikus módon, papír használata nélkül intézzék a cégbírósági (pl. változásbejegyzés) ügyeiket.

Azonban ettől függetlenül vannak még bizonytalanságok az AVDH cégszerű használatával kapcsolatban, így a céges elektronikus aláírások esetében biztosabb megoldásnak tűnik a fent említett bizalmi szolgáltatóktól igénybe vett minősített elektronikus aláírási szolgáltatás csomagok választása.

E-személyi igazolvány

Az e-személyi esetében egyértelmű, hogy azt kizárólag magánszemélyek használhatják, tehát cégszerű aláírásra nem alkalmazható. Az e-személyi használatához egy kártyaolvasó is szükséges. Előnye, hogy az e-személyi használata ingyenes.

Az egyszerű elektronikus aláírás cégek esetében

Sok szolgáltató kínál egyéb elektronikus aláírási szolgáltatást, azonban ezek nagy része nem tekinthető hiteles, cégszerű aláírásnak, hiszen nem kötött semmiféle azonosításhoz. Erre tekintettel cégszerű aláírás esetén jogi szempontból nem javasolt ezen szolgáltatók által kínált elektronikus aláírás igénybevétele. A cégszerű elektronikus aláíráshoz a minősített tanúsítványt biztosító szolgáltatók által kínált szolgáltatás használata az ajánlott, mivel ezek használatával garantált, hogy a létrejött elektronikus okirat érvényes lesz.

Jelen cikk csupán tájékoztató jellegű, nem tér ki a vonatkozó szabályozás minden aspektusára, célja pusztán a figyelem felhívása, továbbá nem minősül egyedi ügyben adott konkrét jogi tanácsnak, így tartalmáért felelősséget nem vállalunk.

Egy szoftverfejlesztés során általában eltérő érdekek fogalmazódnak meg a fejlesztés megrendelőjénél, valamint a fejlesztést elvégző cégnél. Ezek az érdekek persze nem kibékíthetetlenek, de egy megfelelő alku megkötéséhez fontos, hogy tisztázzák a felek, mi is a szándékuk a szoftverrel a jövőben.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy kié a szoftver „tulajdonjoga”. A szoftver egy szellemi alkotás, nem pedig egy birtokba vehető fizikai tárgy (dolog), így nem a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók rá, hanem a Szerzői jogról szóló törvény rendelkezik róla. A tulajdonjog tehát, mint fogalom a szoftver relációjában nehezen értelmezhető.

A szoftver tekintetében, ahogyan más szerzői műveknél is, a szerzőt illeti meg a személyhez fűződő és a vagyoni jogok összesége. A vagyoni jogok alapján a szerzőt illeti meg az a jog, hogy a mű egészének, vagy részének felhasználását más számára engedélyezze. Tehát szoftver esetében a fejlesztő rendelkezik azon lehetőséggel, hogy a megrendelő részére vagy a vagyoni jogok teljesességét ruházza át, vagy egy meghatározott terjedelmű felhasználási jogot engedjen az adott szoftveren.

A két jog nem ugyanaz, a vagyoni jogok szinte bármilyen kereskedelmi hasznosítást lehetővé tesznek a megrendelő számára, míg egy szűkebb körű felhasználási jog lényegében a szoftver használatának lehetőségét jelenti.

Így a megrendelő, ha a legteljesebb jogokat kívánja magának tudni, akkor általában a vagyoni jogokat igényli (hétköznapi értelemben ez áll közel a tulajdonjoghoz).

Egy fejlesztő cég adott esetben árazhatja úgy a szolgáltatásait, hogy amennyiben vagyoni jogokat is kíván szerezni a megrendelő, akkor a fejlesztés díja magasabb, de ha a megrendelő számára elegendő a felhasználási jog, akkor a fejlesztő alacsonyabb díjon nyújtja a szolgáltatását.

Olyan szoftverek, vagy kódrészletek tekintetében, amelyeket a fejlesztő a későbbiekben más ügyfél részére is hasznosítani tud, egy befektetésnek tekinthető, ha a fejlesztő megtartja a vagyoni jogokat, hiszen a későbbiekben kisebb időráfordítással fejleszthet szoftvereket más ügyfél részére, vagy akár némi módosítással egy kész szoftverterméket (dobozos terméket) is létrehozhat, amelyet utána nagy mennyiségben értékesíthet.

A megrendelői oldalról a legfontosabb értelemszerűen az, hogy az adott szoftvertermék használatára lehetősége legyen. Ehhez önmagában elég a felhasználási jog. Amennyiben a vagyoni joghoz (vagy kizárólagos felhasználási joghoz) ragaszkodik a megrendelő, ezzel elveszi annak a lehetőségét a fejlesztő cégtől, hogy az adott szoftvert, vagy annak egy kódrészletét másnak is értékesíteni tudja. Ezt pedig a fejlesztő be fogja árazni.

Megrendelői oldalról az indokolja a felhasználásra kiterjedő jognál szélesebb körű jogok megszerzésének igényét, hogy adott esetben később a megrendelő szeretné átdolgozni a szoftvert, vagy azt egy más rendszerrel kívánja kompatibilissé tenni. Ebben az esetben hozzá kell nyúlni a szoftverhez, azonban a puszta felhasználási jog nem tartalmazza szükségszerűen az átdolgozás (módosítás) jogát, csak akkor, ha ezt kikötötték.

Tehát, ha a Megrendelő nem vagyoni jogokat kap a szerződéses rendelkezések alapján, abban az esetben érdemes a felhasználási jog terjedelmét az átdolgozásra is kiterjeszteni a megállapodásban.

Ebben az esetben, jogi értelemben a megrendelő a későbbiekben nem szorul rá a fejlesztőre, az átdolgozást a későbbiekben, maga is elvégezheti, illetve más fejlesztő céggel is elvégeztetheti.

Egy másik kérdés, hogy bár ezt jogi értelemben megteheti a Megrendelő, azonban a gyakorlatban abban az esetben fogja tudni valóban átdolgozni a szoftvert, amennyiben a forráskód is a rendelkezésére áll.

A forráskód lényegében a programozási nyelv utasításait tartalmazó, ember által is olvasható fájl. Ennek megléte nélkül csak nagy erőforrás ráfordítással fejthető vissza a program, ami a megrendelőnek általában nem éri meg.

A fejlesztő oldaláról azonban nem feltétlenül ideális a forráskód átadása, hiszen így egyrészről a megrendelő nem kötődik hozzá, másrészről a jogtalan felhasználások kockázata is hatványozottabb, ha a forráskód kikerül a birtokából.

A forráskóddal kapcsolatos kérdéseket a felek általában a szerződésben szabályozzák. Ha a forráskód tekintetében a felek nehezen kötnek kompromisszumot, abban az esetben megoldás szokott lenni a forráskód letét, amely megállapodás alapján a forráskód egy harmadik félnél (pl. ügyvédnél) kerül elhelyezésre, aki a forráskódot a felek által meghatározott feltételek teljesülési esetén adhatja ki a megrendelőnek.

A szoftverfejlesztési projektek során a fejlesztő cégek gyakran már korábbi projektek során elkészült kódrészletekkel, komponensekkel dolgoznak. Ez persze a Megrendelő számára kedvező lehet, hiszen nem kell a „nulláról” lefejleszteni egy adott szoftvert, így a projekt sokkal gyorsabban halad és nem utolsó szemponttól olcsóbb is.

Ilyen helyzetben nem feltétlenül elvárható a Megrendelő részéről, hogy a fejlesztő korábban kifejlesztett szellemi alkotásán olyan szintű jogokat szerezzen, mint amelyet azon a kódrészleten szerez, amelyet az ő kérésére, az ő megrendelésére és az ő költségén fejlesztett le a fejlesztő.

Ilyen esetekben a szerzői jogi rendelkezésekben jellemzően ezen korábban elkészített, meglévő elemekre a megrendelő egy szűkebb körű felhasználási jogot szerez, míg a saját kérésére fejlesztett elemeknél egy tágabb körű felhasználási jogot, vagy vagyoni jogot kap.

Minden fejlesztési projekt más, azonban érdemes a feleknek az elején tisztázni, hogy mik a céljaik, igényeik a szoftver kapcsán. A megrendelőnek például nem minden esetben érdemes ragaszkodni a vagyoni jogokhoz, hiszen jellemzően nem az a célja, hogy az elkészült terméket továbbértékesítse, hanem az, hogy használja, a megfelelő biztosítékok mellett.

Természetesen indokolt lehet megrendelői oldalról a ragaszkodás a vagyoni jogokhoz, olyan rendszereknél (pl. banki, biztosítói rendszerek), ahol a működésfolytonossági, illetve IT biztonsági szempontok miatt elengedhetetlen, hogy minden egy kézben, a megrendelőnél összpontosuljon.

Olyan helyezetekben, amikor mindkét fél magánál kívánja tudni a vagyoni jogokat, megoldásként szokott szolgálni az a lehetőség, hogy a fejlesztő átruházza a megrendelő részére a vagyoni jogokat és a forráskódot, azonban ezzel egyidejűleg a megrendelő, immáron a vagyoni jogok birtokában a fejlesztő részére (vissza)engedjen felhasználási jogot, amely akár a kereskedelmi hasznosításra is kiterjed. Ez lényegében egy észszerű kompromisszum lehet a felek számára, hiszen a megrendelő megkapja az általa igényelt jogokat, de a fejlesztő sincsen kizárva abból, hogy az elkészült kódrészleteket egy másik projekt kapcsán felhasználhassa.

Jelen cikk csupán tájékoztató jellegű, nem tér ki a vonatkozó szabályozás minden aspektusára, célja pusztán a figyelem felhívása, továbbá nem minősül egyedi ügyben adott konkrét jogi tanácsnak, így tartalmáért felelősséget nem vállalunk.

A távmunkára vonatkozó szabályozás a Munka Törvénykönyvének 2022. június 1-jén hatályba lépő módosításával változott. Ezen változások munkadó és munkavállalói oldalról is lényeges elemeit kíséreljük meg összefoglalni ebben a cikkünkben.

A várakozásokkal ellentétben, nem került be a módosítások közé egy újabb fejezet, amely a home office-t, mint munkavégzési formát szabályozta volna a Munka Törvénykönyvében (Mt.), így a home office is a távmunkavégzés körében kerül szabályozásra, azaz távmunkavégzésnek minősül.

A szabályozás egyik újítása, hogy immár nem csak a számítástechnikai eszközzel végzett munka minősülhet távmunkának, hanem bármilyen más munkavégzésre irányuló tevékenység is. Például egy olyan munkavállaló is dolgozhat távmunkában, aki ruhát varr, vagy kézműves termékeket állít elő, esetleg a munkáltató telephelyén kívül alkatrészeket szerel össze, amennyiben rendelkezésre állnak a munkája elvégzéséhez szükséges eszközök, a távmunkavégzés helyén.

A távmunkavégzésben történő foglalkoztatás tényét az új szabályozásnak megfelelően, kötelező munkaszerződésbe foglalni. Ez azzal jár, hogy a már megkötött – és a távmunkára történő utalást nem tartalmazó – munkaszerződéseket módosítani szükséges, abban az esetben, ha a munkavállaló távmunkát is végez (home office-ból is dolgozik).

Ha a munkáltató és a munkavállaló eltérően nem állapodnak meg a távmunkavégzés részleteiről, abban az esetben a törvényi szabályozás válik a munkaszerződés részévé, amely többek között például azzal jár, hogy a munkavállaló a munkáltató telephelyén a tárgyévben legfeljebb a munkanapok egyharmadában végez munkát. Tehát magyarul, ha felek nem állapodnak meg a távmunkavégzés mértékében (csak magában a távmunkavégzésében), akkor a munkavállaló a munkaideje 2/3-ában jogosult a távmunkavégzésre.

A munkavállalónak és a munkáltatónak azonban lehetősége van a törvénytől eltérő megállapodást kötni a távmunkavégzés részleteiről, így többek között a távmunka időtartamáról is.

Ugyancsak érdemes lehet megállapodni a távmunkavégzés helyszínében is, vagy esetlegesen kikötni megfelelő vagy tiltott távmunkavégzési helyszíneket. Erre azért érdemes különös figyelmet fordítani mindkét félnek, mert a jelenlegi szabályozás teret ad arra, hogy a munkavállaló távmunkát otthonától eltérő helyen is végezhesse, így egy kávézóból, étteremből, vízpart mellől, stb. Megállapodás hiányában tehát ebben az esetben a munkavállaló maga választja meg a távmunkavégzés helyszínét.

A távmunkavégzés esetében, az irodán kívüli munkavégzés pontos helyének meghatározása a munkavédelem miatt is fontos kérdés. A munkáltatónak, az új szabályok szerint, a korábbiakkal ellentétben, a kötelezettsége már csupán a tájékoztatásra korlátozódik a munkavédelem szempontjából, amennyiben a munkáját a munkavállaló számítástechnikai eszközzel végzi. A jelen szabályozás szerint írásban fel kell hívnia a munkáltatónak a munkavállaló figyelmét a munkavédelmi szabályok betartására, a biztonságos munkavégzés feltételeire, az egészséget nem veszélyeztető munkakörülményekre. A munkavállaló ezt követően, amennyiben az előbbiek szerint nem állapodnak meg a munkáltatóval a távmunkavégzés pontos helyéről, maga választja meg, hogy mely helyszínen szeretne dolgozni.

Más a helyzet azonban, amennyiben a távmunkát nem számítástechnikai eszközzel végzi a munkavállaló. Ebben az esetben a felek írásban állapodnak meg a távmunkavégzés helyéről, továbbá a munkáltató ebben az esetben köteles a munkahelyet munkavédelmi szempontból előzetesen minősíteni és rendszeresen meggyőződni arról, hogy a távmunkavégzési helyen a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket.

A távmunkavégzést szabályozó megállapodásban a munkaeszközökre is érdemes kitérni, hiszen a munkavállaló saját eszközein, de a munkáltatója által biztosított eszközökön is végezhet munkát, a törvény mindkét, vagy akár a hibrid módra is lehetőséget ad.

Érdemes ezeknél a kérdéseknél az adatvédelmi és IT biztonsági szempontokat is figyelembe venni, amennyiben ez a munka természetéből adódóan releváns lehet.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezése értelmében a munkáltató a távmunkában dolgozó munkavállalójának havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10%-ának megfelelő összeget – jelenleg havi húszezer forintot – fizethet ki költségtérítésként, személyi jövedelemadótól mentesen. Ez azonban nem kötelezettség a munkáltatói oldalon, sokkal inkább egy lehetőség, amellyel munkáltató támogathatja alkalmazottját.

Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy munkavállaló ettől eltekintve is igényt tarthat az Mt. szerint a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerült költségeinek – azok igazolása mellett – megtérítésére, mely talán még nagyobb jelentőséggel bír egy távmunkavégzésben dolgozó munkavállaló szempontjából, aki az otthoni munkavégzés esetén egész nap használja a fűtést, az internetet, az áramot. Ezeknek az elszámolási kérdéseknek a tisztázása egy teljes cikket is felölhetne, de álláspontunk szerint a fő kérdés ebben a körben, hogy a felek megállapodása szerint a távmunkavégzés egy kötelezettség (a munkavállalónak nincsen más választása, mint távmunkavégzésben dolgozni), vagy egy jog, egy opció, amely esetben a munkáltató telephelyére való bejárás, mint lehetőség nyitva áll a munkavállaló számára (ahol értelemszerűen a közművek, internet elérés, stb. adottak), amely esetben az otthoni költségek megtérítésének indokoltsága már megkérdőjelezhető.

Összegezve, az új szabályozás hatálybalépésével, annak a munkáltatónak, aki részben, vagy egészben távmunkavégzésben (home office-ban) foglalkoztat munkavállalókat, érdemes a munkaszerződéseket megfelelően módosítania, a távmunkavégzés egyes feltételeiben akár a munkaszerzősében, vagy egy külön dokumentumban megállapodni a munkavállalókkal és tájékoztatót készíteni a munkavállalók számára a biztonságos munkavégzés feltételeiről (számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetében). Munkavállalói oldalról pedig érdemes megemlíteni a nagyfokú rugalmasságot, amely a távmunka feltételeiről szóló megállapodás hiánya, vagy nem kellő részletezettsége esetén a törvény biztosít számukra.

Jelen cikk csupán tájékoztató jellegű, nem tér ki a vonatkozó szabályozás minden aspektusára, célja pusztán a figyelem felhívása, továbbá nem minősül egyedi ügyben adott konkrét jogi tanácsnak, így tartalmáért felelősséget nem vállalunk.